Kezdőoldal

Az ifjúsági játékosoknak a legfőbb nemzetközi megmérettetések az európai és a világszövetség által megrendezett versenyek. Ezeken kívül több ország is próbál rangosabb ifiversenyeket szervezni, de eddig ez csak a hollandoknak sikerült. Az amszterdami White House versenyre már tavaly decemberben kiküldték a meghívókat és a helyek gyorsan beteltek. Idén 24 csapat indulhatott, többnyire európai játékosok jöttek, de jelen van Ausztrália, Brazília és Szingapúr is.

Négy csapatnak a következő fordulóban véget ér a kupa, ők azok, akik a főágon végig győzve vidéki kitérő nélkül jutnak be az országos nyolc közé. A mezőny nagy részére viszont még két játéknap vár, kinek akár a végső győzelem reményében, kinek a jobb helyezésért.

Többnapos, téli, szánkós kirándulásra mentünk, ahol esténként a bridzs szabályait tanították. Az egyik lejátszás ismertetésekor évfolyamfelelősünk belegabalyodott egy beszorításnak nevezett végállásba. Később, mikor az elérhető bridzskönyveket mind elolvastam és bennük a beszorítások kavalkádjával találkoztam, gyűjtögetni kezdtem a témához tartozó partikat.

Igazából A mester partijai volna a helyes cím. Nem szabad ilyet csinálni, de nem tudtunk ellenállni! Réti Zsuzsa azt találta ki, hogy titkos manőverként a mester szellemét rávetítjük az emlékére rendezett versenyre, és nemcsak zongora-, hanem bridzsjátéka is kíséri (kísérti) a résztvevőket. Nagyon sajnálom, hogy magam nem vehettem részt a halála ötödik évfordulóján a legendás bridzsnapi FÉSZEK-versenyeket megidéző egynapos pároson, és nem találkoztam olyan régen vagy ritkán látott barátaimmal-társaimmal, mint Gundel Helén, Welker Kati, Anders Tibor, Fried Péter, Keil Béni, Kellner László, Kerekes Tamás, Welker Ottó. Ó, hányszor küzdöttünk együtt vagy egymás ellen, mikor még rendszeresen jártak versenyekre!

Az elmúlt két hétben több rangos bridzsversenyen is részt vettek sporttársaink: az OCSB középdöntőjén játszott hat csapat, illetve Moszkvában, meghívásos versenyen ért el szép eredményt a Dumbovich Miklós–Winkler Gábor és a Hegedűs Gál–Szegedi Balázs páros is. Ezekről a versenyekről nem tudok beszámolni, mert egyiken sem voltam jelen, viszont teljesen véletlenül belecsöppentem valami egészen másba.

Érdekesen néz ki a legjobb nyolc, hiszen már csak három első kalapos van a főágon. A meglepetések a héten sem maradtak el, miután az első három és az ötödik kiemelt is kikapott, ami azt jelenti, hogy a legjobban rangsorolt csapat az Elastron a 6. rajtszámmal.

Minden az egyetemen kezdődött. Többnapos, téli, szánkós kirándulásra mentünk, ahol esténként a bridzs szabályait tanították. Az egyik lejátszás ismertetésekor évfolyamfelelősünk belegabalyodott egy beszorításnak nevezett végállásba. Később, mikor az elérhető bridzskönyveket mind elolvastam és bennük a beszorítások kavalkádjával találkoztam, gyűjtögetni kezdtem a témához tartozó partikat.

„Annyi év távlatából egy elmúlt világ árnyai válnak valósággá” − írta Ferenczy György-zongoraművész és bridzszseni, Európa-bajnok − a FÉSZEK Klub 75 éves jubileuma alkalmából. Róla és a klubról korábbi írásaimban már nosztalgiáztam. Azóta a 100. évfordulón is túl vagyunk.

Túl vagyunk az első körön a főtáblán, 16 csapat maradt az egyenes ágon, a 16 vesztes a következő
héttől már a versenyben maradásért küzd. Ezúttal is volt pár vaskos meglepetés. És nemcsak
kedden, hétfőn a Káró Kupában is.

Aki egy kétnapos, 120 leosztásos csapatversenyen képes minden partiban minden lapra figyelni, még akkor is, amikor a felvevő egy 3 szanban húzza le a hetes színét, az egykedvűen rakja vissza a lapjait egy ilyen parti után. Szerzőnk viszont nem figyelt.